Néztem, néztem
Szemedben a bánat forgástengelyét
Kinek minden éjszakája
zuhanás Kinek minden éjszakája
szép Az elalvás nem maga az
újszülött félelem S az álmok
sem lidérc ízűek Annak, igen
annak a halál nem katarzis
S felébredni is érdemes...
Észrevettem a neved mellett ezt a blogot, ez a vers nagyon tetszik, erős a forgástengely-kép és finoman fűzöd föl rá a többit. Persze a verseidben érezni a finomságot itt is ott is, de ez az első ami teljes egészében tetszik. Nekem is sok gondot okoz leírni olyan szavakat, amik valahogy belelépnek a szövegbe, pedig a sajátjaimnak érzem őket. Gondolok itt az első vers első szakaszának (ha jól emlékszem) jelzőire. Egyébként amit érdekesnek találok, az az, hogy tényleg finoman lépteted egymás után a képeket, bensőséges tereket nyitsz és itt, ebben a versben erős is lett. Szoktál a LÉK-re járni? Továbbá, ha van kedved a Szövegtesten is ott lenni, egy két verset megnézettetnék a többiekkel.
VálaszTörlés