Publikáció: Tériszony

Megjelent az Amúgy 2013. tavaszi számában.

egy kép hajnalból, nagyon csendélet:
egy kisfiú a buszon, kit minden reggel
látok. egyik szemével balra néz,
másik szemével jobbra néz. úgy
képzelem, hogy egyik szemével
szemléli az apátlan világot, másik
szemével szemléli az anyátlan
világot. csak papája van
      
van ez a fiú, kit akarat-gyengeség,
vagy a tériszony az élettől mi hajt,
mely visszatart a központosított
zuhanástól, a fásli kötözte
fájdalomtól, mely mintha hasonlatos 
volna a madarak puha szárnyaihoz

Dióbélként

diófa alatt
keresem a megnyugvást.
dióbélként.
mert héjam lehámozták.
héjak hámozásának
halk zaja
hangosnak hallik.

attók tartok,Uram,
vissza kell adnia a ruháimat.

A szerelem tériszonya

I.
elönti a vér az agyamat
ciklikusan vörös minden
mint az anyaméhben

II.
imádtam az érintésed
mint hegyi kristály
melyet megérint
a kora hajnali fényesség

III.
a valóság csak
szerelmesen valami
egyébként csak semmi

sem

IV.
éjjel van. reggel lesz.
néha azt érzem, hogy
nincs mit várni

V.
biztos itt vagy már, csak nem
jössz le. nem jössz le.
mért nem jössz le?

VI.
mintha belülről egy kő
zúzná széjjel a
rostokat meg az ereket

VII.
az agyam löki a magyarázatokat.
van, mely véd s oltalmaz téged,
s van, mely a semmivé tiporna

VIII.
kopogás. csak ennyi
kell. egy néma jelenlét.
a kar. a karod.
biztonság

IX.
várok. felettem egy hamuszín
meg egy vértiszta felhő.
félek? félek.

Jelentések

I.
hullámok
és töretlen zaj
kulcs csörög
a zárban
világítanak
a hajlatok
fények égnek s
szemek
szemben
mindennel
mindenkivel

II.
a holdsugárban
úszva táncoltál
fénysóhaj
volt minden
s halhatatlanul
érzéki csalódás
és csodálatos
a sok fény szín árny
zajok és én
már nem félek

III.
dobalap
és kinyújtod
fél ritmusok
a köldökzsinór
elvágva
s csak úszva
észlelek
halhatatlanul
képzelek
csak képzelek

IV.
borult gondok,
meg a vonat,
a nyomasztó,
minden ordít
visít sikít
okádva
magából a
füstös
tág tiszta
és érthető
szavakat

Kapuzárás

Érzed
A kábultságot ma?
A pillangók
Éheznek
Bódultan vágyakoznak
Tikk-takk
Tikk-takk
Utálom az időt

Suhanok érzékeken át
Virágos tapétában
Búvok meg
Megleslek s meglátlak
Kábultan
Összeesek,összerogyok
Eltemeted
Megholt pillangóimat

A ritmus képlete

a felhők kinn
mintha festmény
bár a fák rezegnek
beszélgetnek, mesélnek
Neked, mindenkinek
elvirágzik az ég
meg hallod a szellőt?
nyugodtan
sírnak a felhők
és oly egyedül
észlelnek mintha
már csak a vég
látok egy kerítést
a fény elzárva
meg a hangok
is csak bezárva
muzsika talán

Mint az álom.

ezek nem hópelyhek
szövetekké rétegződtek
mint a rongy.
úgy értem: a ruha.
hullik a hó, mint az álom.
aztán mikor felébredsz,
rájössz, hogy az álom
valóság sosem volt.
csak lucskos tócsa

meg maradnak a rémálmok

Érzelmes értelem

Papp Évának

Tükörsima értelem.

Tükörteremben?

Nem, nem.

Letisztult közöny

a tömeghez,

Magasztalt

vonzódás a

színházhoz.

Helyzetjelentés

Az idegek rángatóznak
nappal a napban
S haldokolnak
éjjel az ablakban
Vastag, telt ajkakban
(betűkben) megbúvó
Mindenség
"és zúg a csend
és nem kellek a
szellemeknek"

A bánat forgástengelye

Néztem, néztem
Szemedben a bánat forgástengelyét
Kinek minden éjszakája
zuhanás Kinek minden éjszakája
szép Az elalvás nem maga az
újszülött félelem S az álmok
sem lidérc ízűek Annak, igen
annak a halál nem katarzis
S felébredni is érdemes...

magányos rosszkedvemen
uralkodik,
türemkedik kifelé

az a katartikus
pozitív feszültség
mely csak mű-
élvezés közben jelentkezik

a legkevésbé
sem üresség ez

Szikra

mint valami fa harang
mely halálra üti magát
a tompa űrben
(csillagokkal)
...
a szívem talán

Ember

Befelé ordít -
kifelé vakít

egy öreg épület margójára.

Mészkő - repedések.
mint  a szem környékével
bújócskázó szarkalábak
*
(úgy omlik le az ég)
*
úgy omladozik ez az épület.

évről-évre
egyre ráncosabb

Ráncok.

Megöregszünk mi is.
(Ráncokba gyűlünk,
gonddá válunk)
*
Lámpaként
ácsorgunk az éjben
Miközben igazi tűzként
vágytunk volna égni