2011. november 9., szerda

Dióbélként

diófa alatt
keresem a megnyugvást.
dióbélként.
mert héjam lehámozták.
héjak hámozásának
halk zaja
hangosnak hallik.

attók tartok,Uram,
vissza kell adnia a ruháimat.

A szerelem tériszonya

I.
elönti a vér az agyamat
ciklikusan vörös minden
mint az anyaméhben

II.
imádtam az érintésed
mint hegyi kristály
melyet megérint
a kora hajnali fényesség

III.
a valóság csak
szerelmesen valami
egyébként csak semmi

sem

IV.
éjjel van. reggel lesz.
néha azt érzem, hogy
nincs mit várni

V.
biztos itt vagy már, csak nem
jössz le. nem jössz le.
mért nem jössz le?

VI.
mintha belülről egy kő
zúzná széjjel a
rostokat meg az ereket

VII.
az agyam löki a magyarázatokat.
van, mely véd s oltalmaz téged,
s van, mely a semmivé tiporna

VIII.
kopogás. csak ennyi
kell. egy néma jelenlét.
a kar. a karod.
biztonság

IX.
várok. felettem egy hamuszín
meg egy vértiszta felhő.
félek? félek.