2012. december 18., kedd

LÉK-roham

Múlt héten szerdán a II. Spiritusz minifesztivál harmadik napján a LÉK irodalmi kör egykori és jelenlegi tagjai tartottak felolvasást és beszélgetést a budapesti Roham bárban, ez volt az első nagyközönség előtti felolvasásom, nagyon nagy élmény volt. Az estéről Urbán Ákos beszámolt az Apokrif-en.

2012. december 15., szombat

Felolvasás Debrecenben

Az Amúgy téli lapszámbemutató vendégei a DEIK és a LÉK irodalmi körök tagjai, Asbóth Balázs, Baranyi Gergő, Herczegfalvi Zsanett, Horváth Imre Olivér, Kósa Ádám, Marczin I. Bence, Máté Zoltán identikit, Mércse László, Polgár Tóth Tamás, Strausz Kinga;
az est vezérmotívuma a slam poetry.

Helyszín: Debrecen, Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ (Baltazár Dezső tér 1.)
Időpont: 2012. 12. 20. 19:30

2012. november 28., szerda

Felolvasás Budapesten


Helyszín: Budapest, ROHAM bár (VIII.ker., Vas utca)
Időpont: 2012. 12. 12. 21:30
Felolvasók: Áfra János, Herceg Ákos, Komlósi Kornél, Nagy Péter, Barna Péter és én

2012. augusztus 27., hétfő

Az írás mint kép

A tizedik cikkem Kulteren, az Et Lettera - Képeket írni, szavakat rajzolni című kiállításról.

2012. augusztus 14., kedd

Marilyn Monroe libbenő szoknyája


Marilyn Monroe halálának 50. évfordulója alkalmából idén több médiumban is szerepet kapott minden idők egyik legnevesebb művésznője. Az Egy hét Marilynnel című film alapján beleláthatunk  a színésznő gondolataiba, önértékelési problémájába, szenvedélyeibe. szegedi REÖK-ben nyílt kiállítás is ezt a célt szolgálja, közelebb hozni az ikont, bemutatni a mögötte rejtőző magánembert. A sokoldalú kiállításon találkozhatunk Monroe relikviáival, mint ruhák, ékszerek, kiegészítők, fotók, levelek, forgatókönyvek, valamint róla készült festményekkel. A híressé vált fellibbenő szoknya azonban kimaradt a repertoárból. Kicsit csalódottan távoztam a kiállításról, amely a színésznő magánéletét, filmes karrierjét volt hivatott bemutatni, de a számlák láttán nem jutottam közelebb a színésznő rejtélyéhez. 

A kiállítás a szegedi REÖK-ben tekinthető meg 2012. szeptember 23-ig.

2012. július 25., szerda

Interjúk


Érdemes lesz ellátogatni pénteken (07. 27.) a Campus Fesztiválon a Program Start civil sátorba, ugyanis 16 órától Szabó Balázzsal, 17 órától pedig a Jurij együttessel készítek interjút!

2012. július 16., hétfő

Áldozat (Lírai miniatűrök pályázat)

A torokban nő-csökken, megrohad
a pajzs, mint a textil, ha párás helyen
felejted, fullánkokat okádoz magából
a piros tulipán, a tapétáról leolvadnak a
virágok, miközben kiöklendezi a vágyat,
valaki más vágyát, sok neki a sajátja is,
egymásba csúszott gerinccsigolyáin
hordozza más terheit, sosem lesz már
vonalzóval egyenes gerince, ebből
már egészen biztosan nem gyógyulhat ki


Ovidiu Petca: Áldozat

Ölelés (Lírai miniatűrök pályázat)

Zsibbad a szívem
Nem, nem a mellem
De simogass, markolj,
Érzem, érezni akarom,
éreztetni akarom:
Megöl a szenvedély.
Megöl, mert hagyom


Szatczker Ferencné: Ölelés

Himnusz (Lírai miniatűrök pályázat)

Apró levelek ékes inain 
ugrándozunk s boldoggá 
tesz önnön létezésünk melynek 
tudatában sem vagyunk

Gera Katalin: Himnusz

2012. július 5., csütörtök

Árnyékszemélyiség

két ránc van a szemei alatt, elképzelem, ahogyan este a tükör előtt megszámolja őket, megvannak-e még, majd aludni tér, cirkulárisan zuhan, megnyugszik, pipacsokról és mosolygó embriókról álmodik

2012. június 29., péntek

A test és a lélek harmóniája


Divat lett manapság természetes kozmetikumokat használni. May Szilvia Naturila alkotónév alatt igazi különlegességeket készít (melyeknek én is személyes rajongója vagyok), mindemellett kézműveskedik, forgatókönyvet ír és mesekönyvei jelennek meg. Szilvivel készített interjúmat az alábbiakban olvashatjátok.

2012. június 25., hétfő

Múzeumok éjszakája, Debrecen


Idén öt helyszínt kereshettek fel az érdeklődők Debrecenben a Múzeumok Éjszakáján. Én a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum és a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ között ingáztam. Érdekes tárlatvezetésekből és programokból nem volt hiány, sőt a programok zsúfoltsága miatt olyan esemény is akadt, amit kihagyni kényszerültem.

A teljes cikk itt olvasható.

2012. április 9., hétfő

2012. február 26., vasárnap

Vedd észre a csodákat!

Megjelent a Schall Eszterrel (grafikus, illusztrátor, ékszerkészítő) készített interjúm,
amelyet ide kattintva elolvashatsz.

2012. február 25., szombat

Kálnoky László szépírói pályázat

( Pályázatra írtam (volna), de hamarabb lezárult a jelentkezési határidő, ezért csak ide, csak úgy. )


Megsárgult fiatalság

"Hová lettek a családi ereklyék"1,
a nagyszülői otthon a hatalmas
dunyhák poros-dohos szagával,
nagymama száraz-szőlőlevél keze
miközben nyújtotta, sodorta, liszttel
szórta a tésztát, majd ruhát varrtunk
a babáimnak, párnát hímeztünk,
tyúkot meg kacsát vágtunk, nem
mertem odanézni, a lét mégsem
lehet csak egy kegyetlen villanás,  
a madarak tollával kitömtük  
a párnámat, tíz éve ugyanarra a párnára
hajtom a fejemet, kézzel mostunk, a
mosópor kimarta a bőrünket, imádtam
az öblítő illatát, és papa mosolyát,
mikor mondta, hogy piros alma az
orcám, már csak az árvácska
piroslik a sírján, hová lett a szőlőprés,
a puttony, az őszi szüretek papa
savanykás borával,a megsárgult
fotográfiák vidám szereplői hová 
lettek, "szellemképüket az utódok őrzik"2.
Kálnoky László: A kegyelet oltárán
Kálnoky László: A kegyelet oltárán
Photobucket
A fotó a családi fényképalbumból származik. Minden jog fenntartva!

2012. február 4., szombat

"Egyszerű és szép, egyszerűen szép" - interjú Kankaleen alkotóművésszel

Bolondulok Kankaleen alkotóművész keze által megformázott csodákért. Letisztult bájuk magával ragad, nincs olyan terméke, ami ne tetszene. Az interjúból kiderült, az alkotó maximalizmusának köszönhetőek a precízen megmunkált, jól fotózott darabok. Következzenek hát a kérdések, és az arra adott válaszok!



Tündéri Lonka: A művészneved Kankaleen, vagyis kankalin virág, amely egyszerű szépségével hódít. Te is ilyen nő vagy? Mit gondolsz, a minden mesterkéltség nélküli, egyszerű bájával hódító nő hogyan fejezze ki nőiességét?

Kankaleen: Nem könnyű ez az első kérdés. Talán valóban ilyen vagyok, ezért is választhattam ezt a jelképet. Nem szeretem a mesterkéltséget, többre becsülöm a nyíltságot, az őszinteséget, a sallangoktól mentes szépséget. Úgy gondolom, hogy egy ilyen nő nem szorul tanácsra, mert az a szépség, ami a lényéből árad, elbűvöli azt, aki erre fogékony.

Tündéri Lonka: Mióta foglalkozol kreatív tevékenységekkel? Milyen technikával kezdted a kísérletezést, mivel foglalkoznál még szívesen?

Kankaleen: Amióta az eszemet tudom, mindig is az életem része volt az alkotói tevékenység. Mikor kezdtem? Talán kiskoromban, amikor is szívesen rajzolgattam. Utána felvételiztem egy képzőművészeti középiskolába, ahova nem vettek fel, így elkanyarodott egy kicsit az életem. Végül közgazdász diplomát szereztem. Sok mindent kipróbáltam az idők során, készítettem mozaikot, üvegfestéssel foglalkoztam, de ahol most vagyok, azt a kisfiam megszületésének köszönhetem. Azok az érzelmek, amiket általa megismerhettem, felszínre hozták bennem újra az alkotást. Az ő érkezése indított el ezen az úton, ahol most láttok engem, neki varrtam először kis játékokat.
Mivel foglalkoznék még szívesen? Annyi minden vonz, szinte minden érdekel, általában ha valaminek aktualitása van, akkor próbálom ki. Konkrétabban ha szükségem van valamire, akkor veselkedek neki. De ami nagyon tetszik, az a keresztszemes hímzés, amire egyszerűen nincs időm, pedig teljesen elvarázsol a szépsége...




Tündéri Lonka: Mi inspirál téged? Akkor kezdesz el alkotni, amikor megtalálod magadban a harmóniát, vagy az alkotás során teremtődik meg ez a belső béke?

Kankaleen: Minden inspirál, nem tudnám konkretizálni. Van, hogy egy textil, van, hogy az utcán biciklizve jut eszembe valami. Érdekes, mert azt hittem először, hogy ki fogok fogyni az ötletekből, de magam is csodálkozok azon, hogy nem így van. Egyszerűen nem győzöm megvalósítani a terveimet. Bár sokszor jó is, ha nem ülök neki rögtön, mert van, hogy végül teljesen elvetem az ötletet; és van olyan is, hogy sokkal jobban letisztul az elképzelésem és az eredeti ötletnél jobb születik. Az viszont mindig igaz, hogy amikor alkotok, akkor teljesen kikapcsolok, és tudom, akik alkotnak, ismerik ezt az érzést. Ez egy függőség, szenvedély. Azt nem tudom, hogy akkor jön az ihlet, amikor épp teljes harmóniában vagyok önmagammal, de az biztos, hogy ha alkotok, akkor megtalálom magamban a harmóniát.

Tündéri Lonka: Hogy készülnek az alkotásaid? Hosszú tervezgetés előzi meg, vagy alakulásuk közepette formálódnak?

Kankaleen: Általában van egy ötletem, ami alapján nekifogok, de sosincs konkrét forgatókönyv, hogy teljesen kigondoljam, mit szeretnék végeredményként látni. Sokszor menet közben jönnek a legjobb ötletek. Borzasztóan irigylem azokat, akik "futószalag szerűen" tudják legyártani a portékáikat, mert az azért megkönnyíti és meggyorsítja a "termelést" (és ezt abszolút nem negatív értelemben mondom). Másrészről engem picit untat a monotonitás, hisz az okozza az örömet, ha újat alkothatok.


Tündéri Lonka: Ékszerek, plüssök, noteszek, varrós ládák, levendulás zsákok. Mivel szeretnéd még kibővíteni a termékeid skáláját? Vagy csak az a lényeg, hogy az alkotás visszaadja a „Kankaleenes”életérzést? (A letisztult bájra gondolok).

Kankaleen: Szeretnék konkrétan csak egy-két dologra specializálódni, amit ha meglátnak az emberek, tudják, hogy ez Kankaleen terméke. Azonban úgy érzem, erre képtelen vagyok, mert annyi minden tetszik. Inkább arra törekszem, hogy a stílusom alapján felismerhető legyek. Hozzáfűzném, hogy a stílusom is állandóan változik. Kérdésedre válaszolva nem tudom, mit hoz a jövő, viszont már régóta szeretnék egy saját tervezésű játékfigurát. Ez nagy álmom, és várom, hogy az elképzelés megérjen arra, hogy megvalósuljon.


Tündéri Lonka: Divatba jött a levendula, minden formában. A népszerűsége miatt, vagy egyszerű vonzódásod miatt használod fel az alkotásaidhoz?

Kankaleen: Tény, hogy a levendula nagy divat lett mostanában, de elsősorban nem emiatt varrok levendulazsákokat, és nem is most fedeztük fel vele a spanyol viaszt. Szerintem a levendula is egy olyan virág, ami egyszerű, szép és csodás az illata. Egyszerűen elbűvölő.

Tündéri Lonka: Kíváncsi vagyok a lakásodra, a ruhásszekrényedre, a saját ékszereidre.. Ott is ez a nyugalom és harmónia uralkodik? Te egyébként milyen ruhákat, kiegészítőket hordasz?

Kankaleen: Terveim között szerepel, hogy a lakás egy-két helyiségét megmutassam a blogomon, csak arra várok, hogy úgy érezzem, elkészültünk a felújítással. Nemrég költöztünk be az új hálószobánkba, a kisfiam is új, saját szobát kapott, szívesen megmutatom majd őket. Tavasszal pedig a nappali is átalakításon esik majd át, újra festjük, és új kiegészítőket is szeretnék varrni. Valóban törekszem a harmóniára, hogy az otthon tényleg otthon legyen, kikapcsolódásunk, regenerálódásunk helyszíne, hisz elég sok időt töltünk itt, nem mindegy hát, milyen környezetben. Milyen ruhákat, kiegészítőket hordok? Vicces, de alig hordok ékszert, pedig amiket készítek, borzasztóan tetszenek. Hiszen ezért is fogtam bele.. Szeretem a praktikusságot, ezért csak néha-néha teszek fel ékszert magamra. A hétköznapokban az ezüstöt szeretem, fülit és nyakláncot hordok, de alkalmakkor szívesen teszek be különlegesebb fülbevalót, veszek fel karkötőt, van egy pár rózsa kitűzőm, őket imádom. Ruhákban is az egyszerűbbek felé húz a szívem, sokszor farmert, cicanacit, pólót vagy tunikát húzok, de azért vannak ruháim is, meg nagyon szeretem a buggyos ujjú, fodros, csipkés romantikus kis blúzokat is.


Tündéri Lonka: Készítettél egy párnát magadnak. Melyik saját alkotásodat használod még szívesen? Más alkotók portékáit, vagy inkább a saját kezed munkáját kedveled jobban?

Kankaleen: Mostanában szakítottam arra időt, hogy magunknak is készítsek pár dolgot. Ha úgy érzem, hogy az alkotással elkészültem, és tökéletesnek látom, akkor azt szeretem úgy, ahogy van. Ha valamit nem érzek tökéletesnek, akkor az nem hagy nyugodni. Vagy átalakításon esik át, vagy száműzöm. Szívesen vásárolok más kézművesektől, mert sokan másban sokkal jobbak, mint én. Van már egy pár holmim a Meskáról, annyi csodás kincset találni ott!

Tündéri Lonka: Mit üzennél azoknak a nőknek, akik még nem találták meg azt a foglalkozást, hobbit, amiben megtalálhatnák és kiteljesíthetnék önmagukat?

Kankaleen: Azt hiszem, az a lényeg, hogy örömet okozzon maga a tevékenység. A saját kedvünkre kell alkotni, olyat, aminek örömet okoz a létrehozása. Lehet, hogy először nem lesz tökéletes, de hiszem, hogy ha beleadjuk magunkat, akkor az meg is látszik rajta, valahogy belekerül. És ha nem lett tökéletes, nem mindegy, ha egyszer jó volt csinálni? Próbálkozni kell és inspirálódni, látni más szépségeket, amik elindítják a fantáziánkat!

Kankaleen termékeit megtaláljátok meskána blogján, illetve nyomon követhetitek a facebook oldalán!

2012. január 30., hétfő

Fashion Guide

Ma örömteli hír fogadott : a Fashion Guide oldalnak annyira tetszett a vintage stílusról írt cikkem, hogy kölcsönkérték. Velem örülni itt lehet.

2012. január 11., szerda

Tárgyak lélekkel - A vintage stílus helye napjainkban

Szeretem a régiségeket. Különlegességükkel igazi értéket képviselnek, varázslatot csempésznek a mindennapokba. Ha te is a vintage stílus szerelmese vagy, tudod, hogy miről beszélek.  Ezek a tárgyak mesélnek arról a korról, mikor a fénykorukat élték, valamint az előző tulajdonosukról. Az illetőnek mi volt a foglalkozása, a társadalmi ranglétrán hol foglalt helyet, mik érdekelték? Megannyi érdekes dolog.

Ezek a régi holmik napjainkban másodvirágzásukat élik, újjászületnek új tulajdonosuk által. Igazából mindegy, hogy az új tulaj csak gyűjtőként gondol rájuk, meghagyva a tárgyak eredeti szépségét; esetleg felújítja, átalakítja, vagy újragondolja a használatukat, a lényeg, hogy rengeteg lehetőséget hordoznak magukban. Tárgyak, amelyeknek élettörténetük által lelkük lesz. Járhatjuk a bolhapiacot, a régiségvásárt, az antikváriumot, de már webhelyeken is vásárolhatunk tökéletes állapotú régiségeket.

Az 1960-as évek A-vonalú ruhája

Kertész Violettával, a Lovebug Vintage (http://www.lovebugvintage.com/) internetes régiségbolt alapítójával és tulajdonosával beszélgettem a vintage stílus helyéről napjainkban.

Strausz Kinga: Neves női magazinok is állást foglalnak amellett, hogy hordjunk vintage, secondhand darabokat, kiegészítve velük a napjaink divatvilágából beszerzett ruháinkat. Mennyire látod ezt elterjedtnek az embereknél? Mit gondolsz, mennyire van létjogosultsága napjainkban a vintage stílusnak?

Kertész Violetta: Úgy gondolom, hogy ez a stílus egyre népszerűbb, és szerencsére nem csupán külföldön, hanem itthon is. A boltok polcain található –egyébként nagyon is up-to-date – darabok bár megfelelnek az aktuális trendeknek, mégsem túl különlegesek. Tömeges mennyiségben gyártják őket, így aki szeretne némi színt csempészni a szettjeibe, annak tökéletes és költséghatékony megoldás lehet beszerezni pár egyedi vintage darabot.  Erre egyre többen rájönnek, tehát nem csak, hogy van létjogosultsága a stílusnak, hanem kijelenthetjük, ez egy divat trend is lett.

Vintage fülbevalók, medálok, mandzsettagombok

Strausz Kinga: Mik azok a vintage dolgok, használati tárgyak, amiket szerinted ízlésesen beleültethetünk napjaink (gyakran változó) divatvilágába?

Kertész Violetta: Amiket nálam a legtöbbet keresnek, azok a kiegészítők, mint a szép állapotú bőr táskák, övek, illetve az antik brossok és kitűzők. Egy visszafogott zakót vagy blézert is remekül fel tud dobni egy art deco bross vagy egy feltűnő, színes kitűző a nyolcvanas évekből. A vintage csizmák is népszerűek, sokszor még a 15-20 éves darabok is jóval strapabíróbbak, mint a ma kapható csizmák, a jó minőségű bőr és a megfelelő talp rész igen miatt. Egy klasszikus fazonú, igényes vintage bőrtáska pedig évekig a kedvencünk lehet. Én általában igyekszem úgy összeállítani a kínálatot, hogy az aktuális trendeknek is megfeleljen a választék.

Strausz Kinga: A régiségvásárok hemzsegnek a régi idők ruháitól. Gyönyörűek, de véleményem szerint az anyagválasztásuk nem túl szerencsés (a túl vastag, nylon hatású anyagokra gondolok). Mit tehetünk ilyenkor?

Kertész Violetta: Ez valóban így van, nekem is van néhány olyan ruhám, ami az anyaga miatt nem kelt még el. Ezzel nem sokat tehetünk, vagy bevállaljuk, hogy csak egyszer-kétszer vesszük fel, vagy esetleg átalakíthatjuk egy praktikusabb fazonná varrónővel, akár más, kényelmesebb anyagokkal kombinálva.

A vintage stílus által inspirált ruha

Strausz Kinga: Hogy képzeljük el az életedet? A lakásodban, a ruhásszekrényedben, az ékszerdobozodban mennyire találunk rá a bogár-mániásra?

Kertész Violetta: A lakásom olyan, mint én. Kicsit bizarr, de vidám. Szerintem elég barátságos a hangulata, annak ellenére, hogy nem túl nagy. A konyhabútorom például szerintem minimum 40 éves, van egy 120 éves Singer varrógépem és sok érdekes tárgy is felfedezhető. Igen, kicsit talán bogaras vagyok, szeretek gyűjtögetni, de azért csak mértékkel.

Régi és rozsdás fém kosár tárolóként, mégis sikkes az összhatás 

Strausz Kinga: A vintage - őrületnek azonban van egy másik dimenziója is: a régies stílusú, de újonnan gyártott darabokra gondolok. Ezen kívül a kifutókon is gyakran jelenik meg újragondolva a régi korok divatja. Cégek épülnek arra, hogy vintage -hatású ruhákat készítsenek. Mit gondolsz erről?

Kertész Violetta: Szerintem ez nem probléma, sőt, örülök annak, hogy az antik dolgok ismét divatosak. Az újragondolt megoldások egyáltalán nem zavarnak, szerintem ez kedves dolog, hogy visszanyúlnak a régihez, hogy létrehozzanak valami újat. Nekem is van olyan tárgyam, ami után gyártott, és ha szép, és még használható is, akkor jöhet. Ennek ellenére találni valami régi kincset, aminek személyes története van és valószínűleg rajtad kívül nincsen senki másnak, azért elég mágikus tud lenni, nem igaz?


Megsárgult fiatalság: a nagypapám két ismerősével

A stílus bűvöléséhez mindenképpen kívánatos egy kis fantázia. Például egy vintage ruhacsodát hogyan illesszük be úgy a ruhatárunkba, hogy az összhatás ízléses, modern legyen?  Hogy rendezzük be úgy a lakásunkat, hogy a kedvenc régi bútoraink a lakásunk ékeként pompázzanak, és ne lepusztult hatást keltsenek? Csak egy kis kreatív megoldókészség, és máris mindenki bennünket fog irigyelni. Mert sikk az egyediség.


A családi fényképalbumról, és a benne rejlő megsárgult, vidám fotókról még nem beszéltünk. Úgy gondolom, hogy ez a közös pont mindannyiunk életében: tartalmazza az egész múltunkat, a történetünket, és nem adnánk el semmilyen régiséggyűjtőnek.