A torokban nő-csökken, megrohad
a pajzs, mint a textil, ha párás helyen
felejted, fullánkokat okádoz magából
a piros tulipán, a tapétáról leolvadnak a
virágok, miközben kiöklendezi a vágyat,
valaki más vágyát, sok neki a sajátja is,
egymásba csúszott gerinccsigolyáin
hordozza más terheit, sosem lesz már
vonalzóval egyenes gerince, ebből
már egészen biztosan nem gyógyulhat ki
Ovidiu Petca: Áldozat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése