( Pályázatra írtam (volna), de hamarabb lezárult a jelentkezési határidő, ezért csak ide, csak úgy. )
Megsárgult fiatalság
Megsárgult fiatalság
"Hová lettek a családi ereklyék"1,
a nagyszülői otthon a hatalmas
dunyhák poros-dohos szagával,
nagymama száraz-szőlőlevél keze
miközben nyújtotta, sodorta, liszttel
szórta a tésztát, majd ruhát varrtunk
a babáimnak, párnát hímeztünk,
tyúkot meg kacsát vágtunk, nem
mertem odanézni, a lét mégsem
lehet csak egy kegyetlen villanás,
a madarak tollával kitömtük
a párnámat, tíz éve ugyanarra a párnára
hajtom a fejemet, kézzel mostunk, a
mosópor kimarta a bőrünket, imádtam
az öblítő illatát, és papa mosolyát,
mikor mondta, hogy piros alma az
orcám, már csak az árvácska
piroslik a sírján, hová lett a szőlőprés,
a puttony, az őszi szüretek papa
savanykás borával,a megsárgult
fotográfiák vidám szereplői hová
lettek, "szellemképüket az utódok őrzik"2.
1 Kálnoky László: A kegyelet oltárán
2 Kálnoky László: A kegyelet oltárán
A fotó a családi fényképalbumból származik. Minden jog fenntartva!
Beleszolhatok?
VálaszTörlésTetszenek a madarak, ahogyan belekerülnek a párnába, (ott a párna szó hirtelen 3x egymás után picit sok talán - vagy direkt?) a villanás szerű élet kioltása és a visszaemlékezés lehetőségei szép párhuzam, de én jobban kidomborítanám. Bár akkor elveszne ez a könnyű beszédnyelvi stílus. Minden esetre tetszik nagyon, de pár szöveghelyet nem értek, vagy rosszul értek.
Ákos
Köszönöm, Ákos... a párna csak kétszer volt direkt, nem vagyok elég tudatos írás közben, sem utána, nem veszem észre az ilyen hibákat..
VálaszTörlésés pontosan mit nem értettél?