I.
arról
álmodok, hogy nyitott szívkamrával ébredek,
pedig
menthetetlenül becsukódtam, két jéghideg
test
ázik, bomlik, rohad a melegben, lefoszlanak
rólunk
a hús meg az inak, most már igazán lebeghetünk
II.
azok
a napfoltok, amiket kapok tőled, elfeledtetik
velem
a tökéletlenségünket, belebújok hát a felkínált
ölelésbe,
megszálltál és felszabadítottál, a jelenléted
mosolyrác
az ajkak körül, múló ábránd
III.
kiürült
az érintésed, elfogyott a belső tartalék,
rögöket
hagysz magad után a véráramomban,
nem
kapok majd levegőt, néha hullámokat
képzelek
magamba, magamban úszok ezentúl,
szállítom
majd az oxigént
Megjelent a Zempléni Múzsa 2012. téli számában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése