Helyzetjelentés

Az idegek rángatóznak
nappal a napban
S haldokolnak
éjjel az ablakban
Vastag, telt ajkakban
(betűkben) megbúvó
Mindenség
"és zúg a csend
és nem kellek a
szellemeknek"

A bánat forgástengelye

Néztem, néztem
Szemedben a bánat forgástengelyét
Kinek minden éjszakája
zuhanás Kinek minden éjszakája
szép Az elalvás nem maga az
újszülött félelem S az álmok
sem lidérc ízűek Annak, igen
annak a halál nem katarzis
S felébredni is érdemes...

magányos rosszkedvemen
uralkodik,
türemkedik kifelé

az a katartikus
pozitív feszültség
mely csak mű-
élvezés közben jelentkezik

a legkevésbé
sem üresség ez

Szikra

mint valami fa harang
mely halálra üti magát
a tompa űrben
(csillagokkal)
...
a szívem talán

Ember

Befelé ordít -
kifelé vakít